A kettlebell elnevezéssel egyre gyakrabban találkozhatnak nemcsak azok az emberek, akik edzőtermekbe járnak, hanem a televízióban is látható az utóbbi időkben nagyobb gyakorisággal, amint nagydarab, kigyúrt manusok lóbálnak irtó nehéznek tűnő füles vasgolyókat. A kettlebell nemcsak a legkülönbözőbb médiafelületeken köszön vissza ránk, hanem a Föld bizonyos országaiban a katonai kiképzés szerves részét képezi, míg nációtól függetlenül kommandósok és elit alakulatok is gyakorlatoznak a kettlebell módszereivel, amelyeket – speciális és hatékonyságnövelő tulajdonságuk miatt – felvettek az eszköztárukba. A kettlebell számára ennél jobb reklám nem is nagyon kell. Egy ilyen ajánlás nagyon meg tudja dobni a téma iránt a keresletet. S bár azt mondják, hogy a „jó bornak nem kell cégér”, a manapság divatos, marketing stratégiák által bőven túldíszített kínálati oldalon igazán üdítő, egy valóságos alapokkal rendelkező testépítési módszer.

De mi is tehát a kettlebell és mivel edz?

A kettlebell egy olyan, Oroszországban tradicionális gyökerekkel bíró testedzési módszer, melynek eszköze egy speciálisan erre az edzési stílusra jellemző ágyúgolyó kinézetű vasgolyó (oroszul „gírja”), melynek a saját anyagából kiképzett füle van, egyébként pedig vasöntvényből készült. A kettlebell eme nemes eszközének modern megjelenése már nem nélkülözi a makeup-jellegű borítást sem. Egyes darabjait előszeretettel festik például az edzőterem színére, de nem ritka a gumival való fogóborítás sem, ami már ergonómiai szempontokat is figyelembe vesz, mert megkönnyíti és kényelmesebbé teszi a golyóbis stabil megfogását. Ez ráadásul nem is ésszerűtlen, hiszen az említett súlyzók nagyobb darabjai elég komoly megfogást igényelnek, különösképpen a haladóbbak által végzett lengetések és lendítések során, melyekből a komolyabb versenyzők egész sorozatokat nyomnak le egy-egy